A kávéházak teret és meghittséget adnak a találkozások, beszélgetések számára. Helyei lehetnek a közös érdeklődésből fakadó megismerésnek és tudásátadásnak, átszőve a közös kávézások (illatok, ízek, mosolyok, érdeklődések, kialakuló barátságok) élményével és emlékével. Ilyen, az érintettek és közösségeik számára meghatározó élményekről számoltak be az általam kutatott progresszív zsidó közösségekben is.
A kortárs zsidó kultúra tanulmányozásával, az asszimilált magyar zsidóság útkeresésével, a zsidósághoz való közeledés helyszíneivel és fórumaival, a társadalmi változások és az egyéni késztetések indukálta társadalmi cselekvésekkel és csoportformáló folyamatokkal az 1990-es évek végén kezdtem el foglalkozni. Ekkor jutottam el a Szim Salom Progresszív Zsidó Közösségbe, amely a progresszív judaizmus első magyarországi, a rendszerváltozás időszakában megalakult intézménye volt, élén egy női rabbival. 2006-tól kutatásom kiterjedt az akkor alapított Bét Orim Reform Zsidó Közösségre is, amelynek életét alkalmam volt születésétől kezdve figyelemmel kísérni.
A vallási tevékenységet is végző közösségek létrehozásának előzményeként az alapítók és a csatlakozó tagok sokszor meséltek a zsidósággal és a zsidó kultúrával való ismerkedés korábbi lehetőségeiről és tapasztalatairól.
Az 1970-es évek második felétől kezdve a zsidóság iránt érdeklődő fiatalok péntek este Scheiber Sándor szombatfogadásain (kidusain) gyűltek össze a Rabbiképző Intézetben, gyakran ezt követően magánlakásokon hallgatták a házigazda tanításait vagy kávéházakban beszélgettek zsidó történelemről, művelődéstörténetről, vallásról, filozófiáról, Izraelről. Több ilyen kezdeményezés is volt, a legismertebbek Raj Tamás, Lovász Ferenc, Antalfi (Antalffy) Mária és Engländer Tibor köré csoportosultak. E körökbe a progresszív közösségek alapító tagjai közül többen is eljártak. Az ott szerzett élményeket, ismereteket és tapasztalatokat meghatározó momentumként említették zsidó identitásépítésük, a zsidó hagyomány iránti érdeklődésük felélénkülése és közösségkeresésük tekintetében.
Raj Tamás, Lovász Ferenc és Antalfi Mária a lakásán fogadta a fiatalokat, baráti társaságok lettek. Antalfi egy nyitottabb, kötetlenebb társaságot szervezett hétfő estére. Ide nem csak zsidó kötődésűek jártak el; inkább szabadidős programnak tekintették, voltak, akik sakkoztak, kártyáztak, társasjátékoztak. Engländer 1985-ben indította el előadássorozatát a Bethlen téri zsinagógában zsidó vallásról, kultúráról, Izraelről, cionizmusról. Ebből szerveződött meg az Oneg Sabat Klub, majd a Magyarországi Cionista Szövetség. Raj Tamás Biblia-tanulókörén és művelődéstörténeti előadásain, illetve Engländer sorozatán volt alkalma az érdeklődőknek zsidó vallásról tanulni, anélkül, hogy be kellett volna iratkozniuk a Rabbiszemináriumba, méghozzá – a beszámolók szerint – egyetemi színvonalon, mégis közérthetően. Működésüket a politikai rendőrség megfigyelte, mígnem 1986-ban közbelépett rendszerellenes összeesküvés vádjával. Azonban a közös tanulások és találkozások nem múltak el nyomtalanul: meghatározóak voltak a fiatalok későbbi életére is, további tanulásra ösztökéltek kis baráti társaságokat, és magját jelentették a rendszerváltás hajnalán megszülető új zsidó közösségeknek.
Jelentőségük és kevéssé ismert tevékenységük folytán a Budapesti Negyed című folyóirat Kovács András által szerkesztett, 1995/2. száma is foglalkozott e körökkel. Itt jelent meg Mihancsik Zsófia interjúja Lovász Ferenccel, valamint egy olyan férfival, aki mindegyik körben megfordult, és terepmunkám idején érdeklődőként (mint mondja, kültagként) a Szim Salom és a Bét Orim Közösségbe is eljárt, ahol régi barátai, ismerősei is voltak.
A progresszív közösségek egyik vezetőségi tagja már a rendszerváltozás előtt aktív szerepet vállalt abban, hogy a zsidóságról való tanulásnak keretet és helyszínt teremtsen.
„A Béke Szálló kávéházának vezetője ismerős volt, aki nem nézte ki a társaságot a kávéházból. Egy ideig nagyon jól működött, rengeteg ember fordult meg ott, híre volt a városban. Amikor vége lett, nem volt hova menni, ennyi ember nem tudott már egy lakásban lenni. Elmentem a Bethlen téri zsinagógába, és beszéltem ott azzal a rabbival, aki tanfolyamokat tartott, héber nyelvtanítást, zsidó történettanítást. Ez ’87 körül lehetett. Akkor még nagyon kevesen jártak oda. Azt találta ki, hogy a zsinagóga melletti közösségi helyiségben lehet a társasági rendezvény, amikor már kimegy a szombat. Szinte a mai értelemben vett klubéletet csináltunk, volt egy kisebb csapat, aki ezt szervezte.” (Bét Orim alapító tag, férfi)
Lovász Ferenc célja az volt, hogy a fiataloknak a zsidó kultúrával való ismerkedés közepette lehetőségük legyen megtapasztalni a pozitív zsidó identitást. Nemcsak a vendégül látott fiatalok, hanem saját felesége is sokat tanult tőle. Lovász nem volt vallásos, de a zsidó kultúra immanens részének tekintette a vallást.
„Asszimilált zsidó családba születtem. 1944-ben szüleimmel és anyai nagyszüleimmel deportáltak Ausztriába, ahol a család végig együtt tudott maradni. Semmiféle zsidó identitással nem rendelkeztem, csak a negatívumokat érzékeltem. A férjem segítségével ismertem meg a zsidó kultúrát. 1978-ban megnyitottuk a lakásunkat a fiataloknak. Scheiber Sándortól odajöttek hozzánk. Amikor a fiatalok megházasodtak, gyerekek születtek, babazsúrokat tartottunk, hogy találkozhassanak. 1985-ben a fiataloknak azt mondták, hogy rendszerellenes cionista összeesküvésben vesznek részt. Ez szétzilálta a társaságot.” (Lovász Ferencné)
„A Lovászék lakásán tartott péntek esti összejövetelek egyik célja a pozitív zsidó identitás megtapasztalásának lehetősége volt. Az állambiztonsági gépezet „cionista összeesküvés" vádjával figyelte. Egy idő után durván közbe is lépett, és megszüntette az összejöveteleket. Ki tudja, hányan fordultak meg Lovászéknál? Nem egy kapcsolatnak és zsidó családnak jelentette kezdetét az ott kötött ismeretség. Amit Lovász Ferenc annak idején családjával magára vállalt és kezdeményezett, az sokunkban és sokféle formában ma is él.” (Bét Orim alapító tag, férfi)
Lovász Ferenc a Bét Orimba is gyakran eljárt a feleségével. Szívügye volt a családi Talmud Tóra. A péntek esti összejöveteleken is sokat mesélt, történeteivel beszélgetés közben is tanította a kis közösséget, egészen 2007-ben bekövetkezett haláláig.
Raj Tamás rabbi személyisége és tanításai meghatározóak mindkét progresszív közösség számára.
A Szim Salom alapítói a közösség egyik szellemi atyjának tekintik. Köréhez az alapítók az 1970-es évek végén jutottak el (a Rabbiszemináriumban megismert fiatalokon keresztül). Raj Tamás minden péntek este a lakásán tartott kidust, és számukra nagyon érdekes témákról beszélt: identitásról, kultúráról, vallásról. Az érdeklődők között voltak vallásosak és vallástalanok is. A ’80-as évek elején megkérték Raj Tamást, hogy tanítsa őket.
„Először csak kevesen voltunk, aztán jöttek többen is. Raj Tamás tetszése szerint választotta meg a témákat, amelyekről előadást tartott: zsidó kultúráról a vallástól a filozófiáig. Beindult a tanulókör, aztán abbamaradt. Egyrészt túl nagy lett ahhoz, hogy jól működhessen, másrészt a Raj családnak is terhet jelentett – noha ezt nem mondták.” (Szim Salom alapító tag, nő)
A Szim Salom alapítói és későbbi tagjai ezt követően is kapcsolatban maradtak vele. Amikor egy tagjuk felvetette, hogy nagy szükség lenne a különböző zsidó irányzatok között kialakuló zsidó közéletre, a vallási életre is kiterjedő párbeszédre, Raj Tamás nem zárkózott el ettől, és 2000 februárjától egy vitasorozatot indított el a Café Noé kávéház és cukrászda galériáján.
A Bét Orim Közösség is nagyon sokat köszönhet Raj Tamásnak. 2006-ban könyvesboltja adott helyszínt a Bét Orim alakuló üléseinek. A közösség felkérésére 2007-től egészen haláláig tartotta a nagy népszerűségnek örvendő Tóraköröket. Közvetítésével lett rabbija a hitközségüknek testvéröccse, Raj Ferenc rabbi személyében. Segítette őket diplomáciai és szellemi téren egyaránt. Bárki fordulhatott hozzá egyénileg is.
„2009 decemberében jártam Raj Tamásnál. Tanácsot és sok bátorítást adott a könyvemhez. Mindennek örült, mindennel foglalkozott, ami előre viszi a zsidóságot.” (Bét Orim tag, nő)
„2007-ben kezdtem el járni Raj Tamás Tórakörére. Nagy, lelkesítő hatással volt rám. Minden történetével tanított. Az életben alkalmazhatóvá tette.” (Bér Orim érdeklődő, férfi)
„Rengeteget kaptam Raj Tamástól. Minden, amit tőle tanultam, nagyon sokat jelentett a számomra. Nagyon odafigyelt arra, mit gondolnak azok, akik tanulni jártak hozzá. A sógoromat és a sógornőmet Raj Tamás temette el.” (Bét Orim alapító tag, nő)
Ezek a tapasztalatok fontos részei lettek a személyes és a közösségi identitástörténeteknek.
* * *
Számomra és sokunk számára Sárkány Mihály is ilyen tanító, aki mindig kedvesen, érdeklődéssel fordul hozzánk, segít és mindig tanít, legyünk bárhol, akár az egyetemen, egy konferencián, egy kávéházban vagy egy baráti összejövetelen.
Sok boldogságot kívánok neki jó egészségben, illatos kávéval és finom borokkal!
2024. július