• Nyugodtan tegyél a teába még egy kanállal! – mutatott Aancsik a kis tartóra, amelyben a tejpor volt.

A reggeli teázás, különösen akkor, amikor korán kellett indulni (például halászatra), elhagyhatatlan eleme volt a készülődésnek. Meleg tea nélkül nem kezdődhetett meg egyetlen nap sem – különösen télen. És, ahogy szerte Szibériában, a teát nem helyettesíthette a reggeli kávé Jakutiában. Pedig létezik, elérhető a kávé Jakutia legkisebb falvaiban is. Pontosabban egy olyan kávé érhető el, amelyet az igazi kávéfogyasztók talán nem is tekintenek valódi kávénak. Ez pedig a három az egyben instant, kicsi zacskókban árult kávé. Ugyan Magyarországon a kávéfogyasztók körében eléggé elutasító e keverékek megítélése, érzékszervi vizsgálatok Indonéziában azt mutatták ki, hogy ezek a kávék is jelentős élvezeti értékkel rendelkeznek (Hunaefi – Wicensky 2022). Csupán azért csatoltam be ezt a tanulmányt ide, mert magam is megdöbbentem, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges.

 1. kép. Három az egyben instant kávé

Azonban nemcsak Magyarországon nem becsülik sokra a három az egyben instant kávét, hanem Jakutiában sem. Ott a 2000-es évek eleje óta ismerik és használják ezeket a kis zacskós italporkeverékeket. Eleinte Jakutszkban jelent meg, és csak később a falvakban. 2002-ben Tandában még egyáltalán nem láttam, 2013-ban Tyajában viszont már teljesen általános volt a Nescafé jelenléte. A Nescaféval azonos időben jelent meg a Nestlé egyik másik terméke is a jakutiai falvakban, ez pedig a NAN márkanevű tejpor volt.

2. kép. Nan tejpor

Ez a két italpor együtt volt jelen az asztalokon, mint például ezen az asztalon is, amely a halászok pihenőhelyén állt 2013-ban a Luku-tó partján, Tyajától 50 kilométerre, benn a tajgában.

3. kép. Reggeli utáni asztal a halászok szállásán a Luku-tó partján

Dacára annak, hogy mind a Nescafé, mind a tejpor használata általánossá vált (ez utóbbi különösen azokban a háztartásokban, ahol kiskorú gyerekek is voltak) 2002 és 2012 között Jakutiában, valójában egyik italpor sem vált teljes értékű élelmiszerré. A táplálkozásban betöltött szerepük kizárólag a helyettesítésre, a jobb, teljesebb értékű ital egyfajta kiváltására szorítkozott. Népszerűségük egyik oka nyilvánvalóan az, hogy egyszerűbb az elkészítésül – csupán forró vízbe kell szórni a port, és már kész is van az ital. A másik talán az, hogy feltűnően édes(kés) az ízük, márpedig az édes, illetve a jó ízt szaha nyelven ugyanazzal a szóval jelölik (min’n’iges). Az édes íz – egy hagyományosan cukor- és mézmentes közegben, így a szaháknál is – rendszerint magas presztízsű.

Ennek ellenére ez a két italpor mégiscsak megrekedt a kiváltás, a helyettesítés szintjén, és igazán fontos alkalmakkor, vagy akkor, amikor valóban szükség van arra, hogy az ital átjárja az emberi testet, és erőt adjon neki, sosem kerül elő. A –40 C°-os hidegben, a tó jegén tartott halászaton például fel sem merülhetett az, hogy a termoszba kávét és ne teát tegyenek, ahogy a tejpor sem tudta kiváltani a tejet számos szerepkörében.

4. kép. Teázás a halászat szünetében 1.

5. kép. Teázás a halászat szünetében 2.

6. kép. Teázás a halászat szünetében 3.

A kérdés az, hogy újdonságuk mellett mi teszi alkalmatlanná ezeket az italporokat arra, hogy hasonló szerepet töltsenek be e közösségekben, mint az általuk kiváltott tea és tej. Ahhoz, hogy ezt megértük, érdemes elgondolkodni azon, hogy kik azok, akik megisszák ezeket az italokat!

Jakutiában az emberekből és nem emberekből álló helyi társadalom megértéséhez elengedhetetlen annak a számba vétele, hogy milyen a test és a lélek közötti kapcsolat. Ez ugyanis nem elvont jellegű, hanem egészen konkrét. Nem elméleti szembenállás van közöttük, hanem gyakorlati kiegészítés. A test és a lélek nem ellentétben áll egymással, hanem együttműködnek az élőlények élete alatt és azt követően is. A szahák szerint három, egymással összefüggő lélek építi fel a világot és hozza létre az egyes élőlényekhez tartozó testeket. Az emberek mindhárom lélekkel rendelkeznek, míg más élőlények általában kevesebbel. Ez a három lélek az anyalélek (ije kut), a földlélek (buor kut) és a levegőlélek (salgyn kut).

Az anyai lélek örökkévaló, és minden egyes újjászületés által tovább él, gazdagodik és kiteljesedik. A fogantatáskor életet ad a földléleknek, amely jelen van minden testtel rendelkező élőlény minden egyes porcikájában. Nem választható el tőle; halálával, a test elhantolásával földdé válik. A levegőlélek hozza létre az élőlények szellemi erejét, és ez a lélek adja az embereknek (és néhány más élőlénynek) a gondolkodás és a vágyakozás képességét.

Ennek megfelelően, a szahák dinamikusan képzelik el a test és a lélek kapcsolatát. A lélek például képes saját testet ölteni, és így elhagyni a testet. Ilyenkor egy kis ember vagy valamilyen rovar (főleg légy vagy pók) formájában jelenik meg. Ez nemcsak az emberekre igaz, hanem a lovakra és a szarvasmarhákra egyaránt. Ugyanakkor a test is rendelkezik lélekkel. Vagyis a testnek is van immateriális összetevője, a léleknek pedig van fizikai megjelenése. Mindegyik részlegesen tartalmazza a másikat.

A lelkeknek és testeknek a közegét az a szigetszerű táj adja, amelyet a tajga végtelen tűlevelű erdejében az emberi életnek otthont adó, lágyszárú vegetációval rendelkező termokarsztos süllyedékekben (szaha nyelven alaas-okban) létrejövő rétek jelentenek. Ezek az alaasoknak nevezett rétek élőlények a szahák számára, és mint minden élőlény, rendelkeznek testtel és lélekkel is.

7. kép. Alaas Jakutiában

Az alaasok teste az a mélyedés, amelyben a rét pihen, a lágyszárú növényzettel és az alaas legmélyebb részén található tó vizével együtt. Határa az erdő. Hasonlóan az emberekhez vagy az állatokhoz, alkalmakként testet öltő lelke is van az alaasnak. A tó vagy az alaas lelkét csak akkor pillanthatja meg az ember (általában álomlátomás során), amikor az elhagyja a testét (vagyis a rét vagy a tó fizikai kiterjedését). Más szóval, a rétek és tavak lelke és teste is dinamikus egységet alkot.

Ezek az élő, érző alaas rétek adják az ember–ember és nem-ember–ember közötti kapcsolatok közegét. Az állatok, emberek és növények lelke és teste ebben a viszonylag zárt térben él és enyészik el, vagy pontosabban alakul át. Egyes élőlények szinte teljes egészében helyhez kötöttek, mint például a lágyszárú növényzet, a tavakban élő kárászok vagy a vérszívó paraziták. Más állatok nem egy, hanem néhány környező tóhoz kötődnek, mint például a szarvasmarhák, amelyek a közeli legelőkön kóborolnak. Egyes fajok részben köthetők egy konkrét területhez, mint például a medvék vagy akár a vándormadarak. A medvék esetében a szahák különbséget tesznek a helyi és a vándorló medvék között, akárcsak a vándormadarak esetében különbséget tesznek azok között, amelyek állandóan fészkelnek egy réten, és azok között, amelyek csak egy rövid ideig pihennek ott míg el nem érik északibb költőhelyüket.

A közeli alaasokon nevelt szarvasmarhákat és lovakat általában helyben ölik le. Vagyis a test (és ennek folyományaként a földlélek) az alaas rét része marad. A levágott, levadászott és elfogyasztott állatok lelke nem hagyja el a helyi rendszert, hanem így vagy úgy, de visszatér vagy részben újjászületik. Az alaas földje és vize ugyanis talajként tartalmazza a területén elpusztult összes élőlény földlelkét. Ez az anyag később az alaasban élő élőlények táptalajává válik. A szahák éppen emiatt számontartják a jó ízű vizet és halászzsákmányt adó tavakat létrehozó iszapokat, valamint az egyes növények számára kedvező talajokat. Egy adott alaas talajának vagy vizének íze minden ott élő élőlényben megtalálható. Voltaképpen ez az a sajátos íz, amit a szahák a finom, tápláló ételekben keresnek.

A jakutiai közös étkezések alkalmával egyre egyértelműbbé vált számomra az, hogy bizonyos helyi ételek olyan megfoghatatlan tápértéket is közvetítenek, amely nem csak a testet táplálja. Mivel a test és a lélek összekapcsolódik az ételek esetében is, ezért az anyagi összetevők (hús, zsír) nem választhatók el az étel más dimenzióitól. Míg egyes ételek (különösen a sok zsírt tartalmazók) a táplálkozáson túl jelentős többletértékkel rendelkeznek, mások (mint például a déli gyümölcsök, a folyami halak vagy a bolti élelmiszerek) nem.

Az ételek zsírossága vagy fűhöz, levélhez hasonló megjelenése és beltartalma egyfajta biztosítékot jelent arra nézvést, hogy ez a rejtett dimenzió a közvetlen tápértéken túl megjelenik a fogyasztás során. A tejtermékek (ürüng as) központi helyet foglalnak el a szaha kulináriában, és közülük is kiemelt jelentőséghez jutnak az igazán magas zsírtartalmúak: például a vaj (aryy) vagy a vajban pirított liszt (salamat). Hasonlóan fontos a földdel közvetlen kapcsolatban lévő lágyszárúak, mint például az üröm (üöre ot) vagy az erdei füzike (kuchu) fogyasztása is. E növények mind az emberek, mind a jószágok testi-lelki gyógyulását, jólétét szolgálják. Jakutiában az Indiából származó teákba is gyakran kevernek helyi füveket. Sőt, e keverékeket ma már külön márkaként árulják is.

7.2. kép. Szahatea – vagyis helyi gyógynövényekből álló tea

Azon ételek és italok, amelyek képesek arra, hogy közvetítsék a táplálás azon dimenzióit is, amelyek nem közvetlenül a test jóllakatására szorítkoznak, azok alkalmasak arra is, hogy áldozatként a helyszellemeket megajándékozzák velük. Az áldozati tejtermékek mellett például a tea, a teafilter is alkalmas erre, ahogy azt például az alábbi néhány áldozóhely is mutatja. Nescafés zacskó ugyanakkor e helyeken nem található.

8. kép. Áldozatként hagyott ételek, tárgyak Tanda felé az úton

 9. kép. Áldozatként hagyott ételek, tárgyak Küp felé az úton

10. kép: Áldozatként hagyott ételek, tárgyak Tyaja felé az úton

A szahák összetett és bensőséges kapcsolatot ápolnak a környezetükkel, amelyet egyebek mellett a füvek, a tej, a zsír és a belsőségek fogyasztása, áldozati ételként való felajánlása, valamint a kaszálást, az állatok megölését övező rituálék erősítenek meg. Az áldozás során a szahák visszaadnak valamit a környezetüknek (a helyszellemeknek) abból a tápanyagból, amely nem csak a testet táplálja és amely a földhöz, a földlélekhez kötődik. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a szahák nem kiváltságos tulajdonosai vagy urai a szubarktikus szarvasmarha- és lógazdaság rendszerének, hanem inkább alkotóelemei. Az emberek szerves részét képezik a tápanyagok és lelkek körkörös áramlásnak. Emberek nélkül az a körforgás, amelyben az alaas rét gyűjti, majd szétosztja a különféle tápláló anyagokat, nem létezne. A tea és a tej pedig része ennek a körforgásnak. A kávé és a tejpor viszont nem. Lélektelen helyettesítői csupán az előbbieknek.

Azt mondtad nekem, Mihály, mielőtt Jakutiában indultam, hogy minden kutatónak legyen egy jól meghatározott kérdése, de ha a terepen van, akkor mindenre figyeljen. Én 2002-ben a rokonság témájával indultam el Jakutiába, és akkor nem gondoltam volna, hogy az élet, a születés és a halál témájának szerves része lehet a teázás megfigyelése, adatolása. Ahogy azt sem gondoltam volna, hogy a kávé pedig nem. Boldog születésnapot, Mihály! Sok-sok kellemes kávézást és teázást kívánok a következő évekre!

Irodalom

Hunaefi, Dase – Wicensky Marusiva 2022 Sensory profile of 3 in 1 instant coffee using emotional-sensory mapping, Flash Profile, and CATA (Check-All-That-Apply) methods. Jurnal Teknologi dan Industri Pangan 32. 2. 169–180.