„Cavéhoz minden készület meg vala”: kávézó hercegnék és pogácsázó sárkányok a 18. század végén

1789-ben sok fontos és érdekes dolog történt Európában és a nagyvilágban. Egy észak-kelet magyarországi kúriában például papírra vetettek pár szöveget. Most ez a számunkra ismert legkorábbi magyar nyelvű mesegyűjtemény. Mivel javarészt tündér/varázsmeséket tartalmaz, természetesen előkelő helyet foglalnak el benne a SÁRKÁNYOK. Hétfejűek, és vagy egy tóban laknak és naponta egy-egy szüzet igényelnek ki a városból, vagy esténként az erdőben röpködnek, például így: „Vacsora közben hallanak nagy süvöltést, fák tetejének roppogását, hat ime olly sebessen le repül egy sárkány a tüzhöz, hogy majd mindnyájon fél holttá lettek.” De a legkisebbik királyfi szerencsére tudja a megoldást: „Bátyaim, ugy mond, im, ez az nagy állat, nem jöt tsudánkra, de gondolom éhezik ez. Adjunk nékie harom pogácsát, mivel ez nagy állat. A Testvérjei meg engedék, melyre ő is oda vét néki  harmat, ez fel kapvan, repül, szinte az erdő zug beli.”

Louis Marin Bonnet: The Woman Taking Coffee, 1774. The Metropolitan Museum of Art, https://www.metmuseum.org/art/collection/search/713319

Nemcsak az derül ki a 235 éve lejegyzett mesékből, hogy a Sárkányok szeretik a pogácsát, hanem az is, hogy a Hercegnék pedig a KÁVÉT szeretik, miközben a csikósok a szalonnára és a pálinkára voksolnak. Árva Groff János, hogy elhárítsa mostohaanyja, a megözvegyült Herczegné házassági ostromát, egy vendégfogadóban táncoló csikóssal állít haza, akit a Herczegné kezére pályázó Királyffyként mutat be. A csikósnak pedig nemcsak a megmosatást, frizérosztatást kell túlélnie, hanem Királyffy mivoltában immár a kávézást is:

„Reggel Nyolc óra tájban fel kél az János, be megyen az Csikóshoz, hát, ime, láttya őtet már az ágyon ülni.  Nem ugy, monda János, nékie tiz óráig kel itten aludnia, azután kávézni és ugy ebédelni. De, ugymond az Csikós, üsse meg a kő az Urasságot, ehetném már én, nem alhatnám. Hanem adjon nékem Nságod szalonnát és kenyeret, mert én már ehetném. De mind az által tsak le feküdt ö, továbra. Midőn az Herczegné fel kelne, maga bé megy az szoba leányokhoz, hogy az kávét az jövevény Királyfinak kedve szerint főzhessék. Fel is adják már az Kávét, bé hivják az iffiu Királyt aki igen Szép vala az Költsönzött öltözetben, de nem kedve szerint itta az Kávét, mivel soha sem itta ennek előtte, és már jól lakatta János szalonával pálinkával reggel alatomban.”

Ebből most már tudjuk, hogy egy virtigli arisztokrata sokáig alszik, és ha magához tér, kávét iszik szertartásosan.

Bár e kéziratos mesegyűjtemény recepciója meglehetősen távolságtartó volt, feltehetően annak jegyében, hogy ami (valóban) régi, az sajnálatosan nem volt elég népi a néprajztudomány számos képviselője számára, szerintem ez az egyik legérdekesebb magyar mesegyűjtemény, melyben az évek óta az erdőben bolyongó királynak utat mutató Medve a füleiben tintát, pennát és papirost tart előzékenyen – így ugyanis könnyebb a királynak a Contraktust aláírnia és a kiszabadításért cserébe a saját gyerekét elígérnie a Medvének. Évek múlva a királykisasszonyért a királyi udvarba egy kimondhatatlan szépségű Paripa érkezik, aki „nagy tsattogással fényes patkóival uti az Pavimentomot”, s elviszi „nagy Erdőken által” a lompos Medvéhez a Kis Aszonyt. Ez a szépség és a szörnyeteg meséje, de kávé azért a szörny háztartásában is van, a civilizáció jeleként: „Cavéhoz minden készület meg vala, fölöstökömölt is a Kis Aszony.”

A Cave, a Contraktus és a Pavimentom mellett van még ezekben a mesékben Pretensio, distractio, decretum, arany pixiss, jáger, komerdiner, regement, perspectivum és Strucz tojás, arany thronus, gavallér, mágnás és firhang – de amikor a két testvér meséjében a Királyffy az erdőben éjszakázik, tüzet rak, nyulat süt, az erdőből előkerült Vén Aszony pedig békát húz a nyársra, és eközben így szól: „én süti béka hus, te süti nyúl hus, én is adi néked, te is adi nékem”, akkor ebből így együtt talán érzékelhető az a csodálatosan hibrid és poétikus 18. század végi nyelv, amely Ámor és Psyché, a hajnalkötöző királyfi, a civakodó ördögfiak, a sárkányölő vitéz vagy a hálás halott meséjét beszéli el, rögzíti írásban magyarul szinte elsőként.

Zárásként mit is mondhatnék:

Éljenek a Sárkányok, éljenek a mesék!

Boldog születésnapot, Tanár Úr!

***

Az ún. Sárospataki kéziratos mesegyűjtemény az eddig ismert legkorábbi, nagyrészt tündérmeséket tartalmazó magyar nyelvű kéziratos gyűjtemény, mellyel kapcsolatban tudásunk igen kezdetleges. A kéziratot talán Szilcz István vasmegyeri földbirtokos (Szabolcs m.) állította össze 1789 táján. A gyűjtemény 13 szöveget tartalmaz, amelyekből nyolc szöveg mese, öt pedig rege, vagyis monda. A szövegeket nem folyamatosan jegyezték le, hanem kihagyásokkal, több alkalommal. A Mese-gyűjtemény című kéziratot a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Nagykönyvtárának Kézirattára őrzi, lelőhelyéről kapta a korpusz a sárospataki megjelölést. A kéziratos gyűjtemény az 1910-es évekig ismeretlen volt, Harsányi István, a sárospataki református kollégium tanára és főkönyvtárosa fedezte fel, Gulyás József 1917-ben részletesen ismertette, 1931-ben pedig előszavával kísérve a meseszövegeket a sárospataki teológus hallgatók kiadták. A 2003-ban Benedek Katalin gondozásában megjelent újabb kiadás a Gulyás József-féle kiadás szövegeit adta közre ismét, folklorisztikai jegyzetekkel kísérve.  A fenti idézetek a 2003-as kiadásból származnak, kivételesen az olvashatóság érdekében a központozást és a mondatok tagolását a mai helyesírás szerint emendáltam. 

***

Irodalom

Gulyás József: A sárospataki kéziratos népmese-gyűjtemény. Sárospatak, 1917; A sárospataki kéziratos népmese-gyűjtemény. Sárospatak, 1931; Három vándorló Királyfirul való Historia: A sárospataki kéziratos népmesegyűjtemény (1789). Utószó, jegyzetek és mellékletek: Benedek Katalin. Bp., 2003.

A kép forrása: Louis Marin Bonnet: The Woman Taking Coffee, 1774. The Metropolitan Museum of Art, in the public domain,  https://www.metmuseum.org/art/collection/search/713319