Kedves Mihály! Korábban Te vallottad, hogy ha egyszer írtál valakinek a tisztelgő kötetébe, akkor a 10-20 évvel későbbi festschriftjébe biztosan nem adsz le írást. Elveid ellen teszek most, hogy pár sorban ismét köszöntelek, ugyanis 10 évvel ezelőtt is én köszönthettelek az Intézetben a 70. születésnapodon. Emlékszem, milyen könnyedséggel álltak össze a gondolatok, a mondatok az ünnepi beszédhez, hiszen tanítványként, kollégaként és tisztelő barátként is ismerhetlek, hála Istennek hosszú ideje. Az akkor elmondottak azóta csak még erőteljesebben igaz megállapításokká váltak. Az a szellemi kisugárzás, ami a puszta jelenlétedtől azonnal nyilvánvaló mindenki számára egy megbeszélésen, egy konferencián vagy akármilyen közegben, társaságban – egyedi és utánozhatatlan. Mindig Ilyés Gyula verse jut eszembe a Téged körbevevő, erős auráról. Ilyés – még a világháború előtt – a gondolat szabadságát féltve, a szellem megtartó erejét a kultúrában látta: „Dörmögj testvér egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik.” Így érezzük mi is, mikor a körünkben vagy és megszólalsz. Akkor és ott, ahol Te megjelensz, tudományos műhely teremtődik. Abban a pillanatban, amikor bármilyen környezetben egy társaságban beszélni kezdesz, előadóteremben, kerekasztal-beszélgetésen, irodai kávézáskor, vagy akár borozóban, bármilyen témáról is van szó, mindennek a tudományos oldala kezd kidomborodni. Érthetővé válnak homályos vagy nem ismert részletek, távoli asszociációs mezők érnek össze és érveléseiddel, cáfolataiddal, következtetéseiddel könnyűvé teszed azt, ami nehéz a tudományművelésben: a szellemi építkezést. Ezt az utóbbi hetekben is megtapasztalhattuk, akár az intézet átvilágításának vezetői elemzésekor, akár a Chris Hann-nal töltött munkavacsora vagy az intézeti kihelyezett szakmai nap alkalmából Pomázon. A szellemi bűvkör egy szempillantás alatt kialakul körülötted, és az a hely válik a főhellyé – függetlenül attól, hogy ki ül az asztalfőn –, ahol Te ülsz. Ahogy a 70 éves köszöntődben fogalmaztam, a tudásod révén: „Te akkor is, mindig, mindenhol irányítója vagy annak a csapatnak, amelyben játszol, ha nem Te viseled a csapatkapitányi karszalagot.” Önzetlen csapatjátékos vagy, mint egy szolga, miközben véleményeddel irányítasz, mint egy király. Visszanyúlva ismét a hetvenéves köszöntődben idézett vershez: „mert szolga s király egymaga – ragyogjon hetven csillaga!” Kedves Mihály, azóta 80 csillagod ragyog és még inkább szolga és még nagyobb király lettél!
Balogh Balázs